Ötéves a Somaraton atlétikai és rekreációs klub

Beszélgetés Sárközi Árpáddal, a Somaraton egyik alapítójával

Városunkban 2010-ben megalakult a Somaraton atlétikai és rekreációs klub, amely nemrégiben ünnepelte fönnállásának ötödik évfordulóját. Sárközi Árpád, a klub egyik alapító tagja mesélt lapunknak a zombori maratonistákról.

– Hogyan alakult meg a Somaraton? – kérdeztük Árpádot.

– 2004-ben megszerveztem a zombori maratont, majd nagyon meglepődtem, hogy gyenge érdeklődést mutattak a polgárok. Ekkor úgy döntöttem, hogy létrehozok egy weboldalt a zombori maratonistáknak, ami végül a Somaraton nevet kapta és gyors népszerűségre tett szert. A versenyeken az újságírók általában az első három helyezettel foglalkoznak, de egy félmaraton vagy maraton esetében az, aki utolsóként teljesíti a tá- vot, épp oly jelentős eredményt ért el, mint a dobogó- sok. Így a honlapra föltettem minden futó eredményét, valamint fotókat is mellékeltem, és kis idő elteltével már az ország minden pontjáról kaptunk visszajelzéseket. Öt évvel ezelőtt pár zombori fiatal első alkalommal lefutotta a házi maratont, és nagyon megtetszett nekik. A verseny után megkerestek, hogy miért nem hozunk létre egy egyesületet, és ekkor többedmagammal megalapítottuk a Somaraton atlétikai és rekreációs klubot. Nemrégiben a Dr. Zoran Đinđić egyetemistaotthonban megünnepeltük az ötéves évfordulót, valamint kiosztottuk a Puž díjat.

– Milyen eredményért ítélik oda a Puž díjat?

– Két évvel ezelőtt javaslatomra hoztunk egy olyan határozatot, hogy aki az első maratonját lefutja, azt a rákövetkező év elején Puž díjjal jutalmazzuk. Az idén Fridrih Bálint, Tijana Odobašić, Stojan Miljević és Aleksandar Marković érdemelte ki.

– Hogyan működik a klub?

– A városvezetés fölismerte a munkásságunkat és idén már má- sodjára pályázás nélkül 200 ezer dinárt juttatnak a zombori maraton szervezésére, emellett klubként is pályázunk majd, de valószínűleg az ott nyert pénzösszeget szintén a maraton megszervezésére fordítjuk. Büszkén mondhatjuk, hogy a tavalyi zombori maratonon csaknem há- romszázan vettek részt. Kiemelném, hogy az elmúlt évek során mind több női versenyző csatlakozott hozzánk. Ha valaki szeretne társulni csupán annyi a teendője, hogy kitölt egy betagosodási ívet, ami a www.somaraton.org.rs weboldalon található. A klub létrehozásával tulajdonképpen az volt a célunk, hogy legyen egy közösség, amelyhez tartozunk. Egy-egy nagyobb verseny alkalmával körbekérdezzük egymást, ki szeretne részt venni, és ha többen jelentkezünk, akkor szervezünk egy minibuszt, ugyanis az egyik fő problémánk az utazás megoldása.

– Milyen sűrűn edzenek?

– Mindenki magának készíti az edzéstervet, sokan edzenek a lóversenytéren vagy a csatornaparton. Vannak úgymond fanatikusok, akik esőben, szélben, hóban is elindulnak futni, jómagam csak akkor edzek, ha szép az idő.

– Miért tartja fontosnak a futást?

– Ötvennégy évesen kezdtem el futni, és mondhatom, teljesen megváltozott a testtartásom, szinte kiegyenesedtem. Számomra a maratoni futásban az a legfontosabb, hogy célba érjek és mosolyogni lássanak. Az edzéseken annyit futok, amennyi jólesik a szervezetemnek. Nagyon fontos a megfelelő sportcipő kiválasztása és ez esetben a legfontosabb, hogy mindig egy számmal nagyobbat kell venni. Futás közben a láb csúszkál a cipőben és ezért helyre van szüksége, ellenkező esetben még a körmünk is leeshet.

– Hogy próbálják népszerűsíteni a futást?

– Tíz évvel ezelőtt még úgy néztek rám, mintha valami bajom lenne, talán azt is gondolták, megzavarodtam, hogy futkározom, de később rájöttek, milyen érdekes tömegben futni, és mennyire fölemelő érzés a taps és az ováció, amiben az ember célba éréskor ré- szesül. A fényképeket a fiatalok az internetes közösségi portálokon megosztják, és ennek köszönhetően is sikerült növelni a népszerűséget. Akik nem töltötték be a 18. életévüket, szü- lői és orvosi beleegyezés nélkül nem futhatnak, de példaként pár éve egy nyolc éves szabadkai kislány teljesí- tette a zombori félmaratont, termé- szetesen szülői beleegyezéssel futott. Világviszonylatban Szlovéniában a legnépszerűbb a futás. A ljubljanai polgármester a maraton kezdetétől az utolsó versenyző célba-éréséig végigkíséri a versenyt, tehát fontos a hozzáállása egy adott országnak és vezetőinek a futókhoz. Mindenkivel igyekszünk jó kapcsolatot tartani, például nemrégiben az egyik közösségi oldalon csatlakozott hozzánk Pásztor Bálint, a szerbiai képviselőház tagja, akit szeretnénk meghívni a május 17-ei zombori maratonra, amelyre már weboldalunkon lehet jelentkezni. Azt hiszem, a futásban mindenki egyforma, vagyis politikától, vallástól és minden mástól független futhatunk, és ezt hangsúlyozni kell. Helyi szinten kiemelném Tijana Odobašićot, aki tavaly az első zombori hölgyként lefutotta a maratont.

– Milyen távot futnak az ultramaratonon?

– Tulajdonképp minden 42 kilométer fölötti táv ultramaratonnak számít, emellett vannak kizárólag 12 és 24 órás ultramaratonok. Ilyenkor kijelölnek egy pá- lyát és bírák mérik, hogy ennyi idő alatt hány kilométert teljesít a versenyző, természetesen bármikor megállhat pihenni, sőt akár aludni is. Nemrégiben a belgrádi Ada Ciganlija körül megrendezett 12 órás versenyen Mirko Erdelji 108, valamint Damir Marković 106 kilométert teljesített. Idén mi leszünk a Zombor-Baja ultramaraton házigazdái, amelyet tulajdonképp Zombor Város szervez, de a klubunk társszervezőként besegít.

– Sikerült komolyabb eredményeket elérniük?

– Attól függ, hogyan értékeljük. Mi rekreációs tevékenységet végzünk, tehát azokkal szemben nem vehetjük föl a tempót, akiknek van edzőjük, és edző- táborokba utazhatnak. Úgy vélem, ettől eltekintve, szép eredményeink vannak. Előfordult már hogy a versenyzőink jobban teljesítettek a profiknál. Fontos megjegyezni, a maratoni futásnál a leglényegesebb, hogy célba érjünk, tehát az utolsó helyezett épp olyan hős, mint aki elsőként ért célba. Az elmúlt években a versenyzőink jártak a párizsi, a római, sőt még a berlini maratonon is. Idén, ha minden a terv szerint alakul, két klubtagunk részt vesz a New York-i maratonon – fejezte be a beszélgetést Sárközi Árpád.

Oberajter Dávid