VALENTIN VRANIĆ - Spartathlon 2025 - Molon labe - 28:41:48

27.-28.09.2025. - 246 km.

Valentin Vranić

Több mint 3 évnyi út most véget ért. Stop. Eddig tartott, vagy még tovább végigjárni azt ami végül eljuttatott Athénból Leónidasz szobrához, Spártába.

Stabilan szerettem volna végigjárni, fizikálisan és mentálisan is, mint a legutóbbi 2-3 versenyemet. De sokszor nem a tervek szerint alakulnak a dolgok, és ez rendben is van, főleg az ultrák világában. Habár a kitervelt tempót sikerült a táv feléig tartanom, a túl korán (40 km körültől) előjövő emésztési problémák ellenére is, viszont onnantól egyre jobban kezdett fájni a jobb bokám feletti rész, hosszanti irányba a sípcsontom közepéig, ami végül olyan fájdalommal társult, hogy teljesen kezdett kizökkenteni és élvezhetetlenné tette a futást. Sajnos itt egy olyan negatív mentális spirálba keveredtem, amit szinte a végéig cipeltem, és ezen nem tudtam felülkerekedni. És ezen, a 10 fokos, hajnali, órákon át szakadó eső sem segített.

Sokszor futottam egyedül, de hosszú kilométereken keresztül haladtam egy brit fickóval (Dean), majd az esti, éjszakai részen egy szlovén sráccal (Benjamin) koptattuk a végeláthatatlan görög aszfaltot. Majd végül Attila-val az utolsó kilométereken száguldottunk le közösen a célig.

A csapatom rendkívül helyt állt, tűrte az időjárási viszonyokat, a hisztijeimet és folytonos panaszaimat, és rendületlenül továbbküldtek, mindig valamilyen számomra kapaszkodóként szánt gondolattal, buzdító szóval. S végül elrugdostak Spártáig. Életem versenye nem volt sétagalopp, sőt eddigi pályafutásom legnagyobb megmérettetésén vagyok túl. S most nem csak az ide vezető út volt erőt próbáló, de maga a verseny is kikérte a magáét. Örülök, hogy megélhettem ezeket a mélységeket. Büszke vagyok magamra és hálás a csapatomért, hogy félelmet nem ismerve küzdöttek ők is egy álom beteljesüléséért.

Köszönöm nektek! És köszönöm mindannyiótoknak akik követtetek, és üzentetek a verseny előtt és közben is. Igazán nagyra értékelem!

Külön köszönetem Toldi Péter ultrafutó-nak aki felkészített és eljuttatott idáig.

Valamint László Sánta-nak aki a kondis súlyok alatt, megmutatta, hogy képes vagyok nagy terheket is cipelni.

Illetve gratulálok az összes célba érkezőnek és csapattársnak!

Most egyelőre mindenképp egy szünet következik, ahol megpróbálom kipihenni a verseny fizikai és mentális fáradalmait. Valamint összegzem és megfogalmazom magamban, hogy miként szeretném folytatni ezt az utat.